Na, jön az ígért szemezgetés. Igyekeztem nem sokat kiválasztani, így is volt egy csomó, amit levettem. Azok jönnek, amik nekem tetszenek, illetve úgy gondolom, hogy érdemes ide feltenni őket.
Rögtön elsőnek egy nem is annyira jól sikerült kép, inkább csak érdekes. Nyugalom, az a messzi ház nem ég, csupán a felkelő nap fényét verik vissza az ablakok, és amikor ezt reggel felfedeztem, nem hagytam ki az alkalmat. Azért szép teljesítmény, hogy az ablakok még ilyen messzire is (maximálisan ráközelítettem, az "égő" ház kékes színe a sok levegőtől van) nagyjából egy helyre verik vissza a fényt, magyarul közel tökéletesen párhuzamosak az üveglapok.
Pár órával (és héttel) utána a nap már feljebb, és délebbre ment az égen, gyönyörűen kihozva a 2012-es Combinónak a sárgáját a poros beton-fű környezetben. Próbajáratként kerengett a Hungárián, akkor volt az, hogy esetleg hétvégére az 1-es villamos vonalára is jutnak Combinók, de a pályaminőség ezt nem engedte... :-(
Az egyik este csak úgy véletlenül kinéztem az ablakon, és eme látvány fogadott. Rögtön letéptem az állványról a táskáját, széttártam a lábait, rátettem a gépet, és vagy 100 képet készítettem, hogy most kiválasszam a sorozatból a legjobbat, és megosszam veletek.
Anyu megkért, hogy fényképezzem le neki az Operát, meg a Müpát. Egyikről se teszek ki képet, van fent bőven, viszont visszafelé gyalogolva a rakparton nem tudtam nem észrevenni (és lefényképezni) ezeket a szélirányba ült sirályokat.
Amikor megvettem az állványt, első éjszaka nekivágtam a városnak, az eredmény sajna a már korábban említett baleset áldozatává vált. Ezért röviddel utána újra kimentem, de már csak a hősök terére, meg a Vajdahunyad várára. Szerény véleményem szerint ez a legjobban sikerült képem, nem csak a híd, meg a háttér miatt, hanem az előtérben látható szürkegém miatt is. Legalább 2 másodpercig exponáltam, de a madár nem mozdult, később kiderült, várta, hogy közelebb merészkedjen egy hal, amit később boldogan elfogyasztott.
Ha már állvány, és hosszú záridő, gondoltam trükközök egy kicsit. Itt éppen a kóbor grimbusz pesti troliváltozatát látjuk elszáguldani a Gundel étterem mellett.
Otthon is szórakoztam egy kicsit, csináltam egy "rendőrvonatot" kék villogóval (nem direkt lett kék, egyszerűen ez volt kéznél), és így köröztem még a régi pályán.
A kép készültekor 25 éves építőmérnök unokatestvérem (Máté) kitalálta, hogy elégeti a fahídját. Amikor megláttam a hidat, megemlítettem, hogy azon pont átfér a H0-ás modellvasút űrszelvénye, így inkább nekem adta a terepasztalra, pedig nem is céloztam ilyenekre. Helyette kapott a kedvesétől egy vizilovat hasonló anyagból. Már csak pár deci benzin kellett, és lehetett is melegedni. :-)
2009 Nyarának egyik legszebb eseménye számomra a legjobb barátom megnősülése volt, és az a megtiszteltetés ért, hogy én lehettem a tanúja (sajnos "csak" az egyházin, Murphy közbeszólt).
A monoszlói gyülekezeti hétvégén lelkipásztorunk az emelvényre lépett, mi meg felnéztünk rá. :-)
A Diósjenői Ifjúsági Csendes7en idén volt fotópályázat, amin eredetileg zsűritag lettem volna, aztán meg zsűritag és pályázó egyszerre, végül csak sima pályázó voltam. Ezzel a növénymakróval a második helyezést értem el.
Ezzel a képpel is neveztem, Máté öccse, vagyis Márk mereng bele a lencsémbe. A sál nem a kép kedvéért van rajta, egyszerűen fázott a torka, de a haj beállítása már szándékos volt.
Bevallom, távol áll tőlem az egoizmus (általában annyira, amilyen messze Márk van tőlem... :-P ), úgyhogy ezen kép felrakása mögött nincs semmilyen exhibicionizmus. Csak simán ökörködtünk Tomi haverommal lesés közben. A kép azért lett ennyire borzasztóan zajos (szemcsés), mert a Holdnál erősebb természetes fényforrás nem állt rendelkezésünkre, így a leghosszabb záridő, és a legnagyobb rekeszérték mellé még a fényérzékenységet is kénytelen voltam maximumra tenni, ezért lett a minőség olyan, amilyen.
Reggel felavattam a szűz margarint, és olyan csinos hegyvonulat alakult ki annak hatására, ahogy lehúztam róla a tetőt, hogy muszáj volt megörökítenem ezt az utókor számára. Na de most komolyan, nem szép?
A nyár végén / ősz elején mint a gyülekezet gyermektáborának szervezői (és gyerekei) jöttünk össze egy szalonnasütésre az udvarban, ahol beláttam, hogy vaku nélkül bizony elég nehéz éles képeket csinálni, úgyhogy kénytelen voltam használni. Nem is bántam meg (csak az elemek), ugyanis tizenvalahanyadjára sikerült összehozni ezt a képet a Bátori lányokkal, Zsófival és Rékával.
Végezetül jöjjön egy videó a szerelvényeimről, tudom, hogy elég kezdetleges de ez az első általam készített videó a Youtube-on. Lassan már folyamatban van a második vonatos, az remélem jobban sikerül majd. Sajna beágyazni nem tudom, úgyhogy kénytelenek vagytok ide klikkelni, hogy meg tudjátok nézni, ha érdekel titeket. Terveztem egy más témájút is belinkelni, de még nincs is kész, hajnali fél kettőkor meg már nem fogok nekikezdeni.
Szép álmokat!
