Brouwer Legkedvesebb Olvasmánya Gépen - BLOG

Szép jó estét mindenkinek! Következzék hát akkor a megígért, rettegett BÜ vizsga. :)
Még a neve is az, hogy "BÜ!", mint az ijesztés (eheheh...). Annak idején "real time"-ban írtam erről egy tök jó facebook postot, de persze, hogy most nem találom az idővonalamon, francnak postolgatok annyi mindent. -_- Úgyhogy most megpróbálom újra felidézni, de tuti, hogy ez után meg fogom találni, érzem. :D
Szóval a BÜ, vagyis a "Biztonság és Üzemeltetés" szóbeli vizsga igazából annak a résznek felel meg, amikor B kategóriában a gyakorlati vizsga (régen a rutinvizsga) elején körbejárod az autót a világító és fényberendezések lecsekkolásáért, esetleg meg kellett mutatnod, hol töltöd be a hűtőfolyadékot, fékfolyadékot, ablakmosót, stb, és mikor mit nyithatsz ki, aksitöltés, stb... Ennek megfelelően C-s rutinvizsgán nem kérdeznek ilyeneket, (itt szerencsére külön hagyták a rutint meg a forgalmat) rögtön vezetni kell. Tehát ez is kresz vizsga utáni gyakorlati vizsgának felel meg, főleg, hogy a rutinvizsgával együtt ez a feltétele annak, hogy kimehess forgalomba. Nekem a rutinom hamarabb meglett, mint ez, így ez jelentette a "kaput" kifelé a tanpályáról, ez némiképp növelte nem csekély izgulásomat. Ennek ellenére mégis ezt írom meg hamarabb, mert mégiscsak az elméleti órákon készültünk fel rá. Hát akkor kezdjük a sztorit...
Na nézze meg az ember, hát nem megtalálom pont írás közben a postot??? :D :D :D
Íme:

"Na, hát ez a BÜ vizsga is kaland volt... Az elmúlt két hónapban ugyanis Sanyival szépen bebifláztuk az autósiskola műhelyében lévő berendezéseket, hogyan működnek, mi hol van rajtuk. Ehhez képest viszont tegnap megtudtuk, hogy nem az autósuli műhelyében vizsgázunk az Illatos úton, ahol egy Ikarus fékrendszere van kiszerelve (nem is értem, miért nem postoltam ki ezt a roppant fontos tényt, amikor megtudtam), hanem a tanpálya műhelyében, ahol egy IFA fékrendszere volt található (KGST ide vagy oda, azért volt különbség bőven). De ezen kívül totál más volt a tüzelőanyagellátó rendszer, a kormányrásegítő, és a tachográf is, a többiekkel összenézve totál bebarnáztunk, hogy atyaég, mi lesz itt ma reggel. Nem mondhatni, hogy nyugodtan aludtam. De azért kislattyogtam hajnalban a tanpályára. Páran összegyűlve aztán vártuk kómás fejjel a vizsgabiztost, időközben Sanyi is befutott, most is olyanokat sztoriott, hogy szem nem maradt szárazon.
Aztán begördült egy vészjóslóan fekete autó a telephelyre, és kinyílt az ajtó. Már itt úgy megfagyott a levegő, hogy az éppen felkelő nap fényében szinte már szétlőtt hullákat véltem felfedezni a huplis aszfalton. Kiszállt a rettegett führer, ööö azaz vizsgabiztos, kínosan pontosan elvászasztott hajjal, tökéletes kefebajusszal irgalmatlanul lassan körbenézett, majd szigorú, feszes léptekkel megindult, fújtató lehellete csak kavargott a reggeli ködben. Kezet se fogott Sanyival, miközben mi konkrétan beszartunk a jelenlététől, de azért felháborodtunk, hogy nem tekintette egyenrangúnak drága jó mentorunkat. Egyenesen bement a műhelybe, a vasajtó tankágyút megszégyenítő dörrenéssel csapódott be utána. Némán összenéztünk, és még Sanyi se mosolygott, és az vészjósló jel. Ezúttal egy rémsztorit vett elő, amikor is pár évtizeddel ezelőtt ugyanez a hóhér csináltatott meg egy komplett duplakerék cserét egy kamionon egy vizsgázóval a vizsgán. Próbáltuk emészteni a dolgot, de dördülve újra kinyílt a vasajtó, a környéken a madarak mind riadtan szálltak fel. Kegyetlen kimértséggel megtett pár lépést, és pöffeszkedve így szólt:
-Ich brauche ein Fahrzeug genau hier, genau jetzt, schnell! Oder ich werde nicht starten die Prüfung!
Legalább is ezen a nyelven valósághűbb lett volna, de a várakozásokkal ellentétben, csodával határos módon magyarul szólalt meg, kicsit fellélegeztünk hát, hogy mégsem fog minket a Tigris lánckereke alá vetni, ha netán elkövetnénk azt a birodalmat összeomlasztó tettet, hogy elvérzünk a vizsgán, de azért még nem nyugodtunk meg teljesen. Az volt a problémája ugyanis, hogy nem állt a rendelkezésére teherautó, hiába volt odabent megtalálható egy teljes IFA, csak részletekben, neki "eine komplett Fahrzeug" kellett. Nem elég még, hogy máshol vizsgázunk, még egy igazi, hús vér autón is kellett tennünk ezt. Én már gondolatban kezdtem újra összegyűjteni a vizsgadíjat. Sanyi eszeveszett telefonálásba kezdett, hogy valaki ugyan már szisszenjen ide egy nagyvassal a műhely elé, hogy a gestaponak legyen mivel elvinnie a hullákat. Nagy nehezen előásott egy sárga MAN-t, de persze, hogy nem volt levegője, így kíméletlen várakozásra voltunk kényszerítve, amíg az emelt alapjárat elő nem állította a légfék üzemi nyomását. Az autó végül ezt jelezve prüszkölt maga alá egy jó olajosat, mire diktátorunk elégedetten bólogatott a bajsza mögött. Hátborzongatóan eltűnt a vasajtóban, és egyesével hívta be a halálra ítélteket a koncepciós perre. ABC rendben haladtunk, így persze, hogy én voltam az első áldozat, tehát még nem is láthattam, hogy az elvérzetteket milyen zsákba rakják. Halált megvető bátorsággal beléptem a félhomályban úszó műhelybe, minden sarokban mesterlövész felcsillanó távcsövét kerestem, a szerelőakna zárt fedele alatt meg nem is mertem elképzelni, hogy mik (kik) lehetnek. A führer leültetett magával szemben az asztalhoz, ami pont olyan színű volt, mint egy tank belseje. Igazából fogalmam sincs, milyen színű egy tank belseje, de akkor ez jutott az eszembe arról a színről. :D Készítettem elő a jogsimat, személyimet, és közben próbáltam kiagyalni, hogy mit szabad tudnom, és miről nem hallottam soha életemben, hogy védjem a családot, ha már én odaveszek. Ahogy forgatta a kezében az igazolványaimat, úgy tűnt, mintha már azokon bizonyítékokat keresett volna. De ekkor azonban vett egy mély levegőt, és a jóságos, igazságos, ötgyermekes családapa, tízszeres nagyapa feltűrte az ujját a felesége által horgolt pulóverének, elegánsan kivette a tokjából, és szépen felvette félhold alakú aranykeretes szemüvegét a görbe orrára, majd hosszú ujjait sátor módjára összeillesztve udvariasan hallgatott, mintha leghőbb kívánsága megtudni, hogy mit akarok közölni vele. A félhomály rögtön balzsamossá vált a felkelő hajnali nap sugaraitól, és mintha Fawkes, a főnixmadár dúdolása is felcsendült volna az egyik sarokból, de a portrék a falon még békésen szunyókáltak, az ablakból látható kviddicspálya fölött meg még nem repkedett senki. Nagy nehezen visszahoztam a gondolataimat a Harry Potter könyvekről a vizsgára, és szépen belekezdtem a mondókámba, a bölcs igazgató, akarom mondani vizsgabiztos csak bólogatott, biccentett, várt, kérdezett, stb. A hirtelen hangulatváltást nem sikerült még feldolgoznom teljesen, amikor az ajtón kilépve odasétáltunk az odaszisszentett autóhoz, a többiek még mindig azt látták rajtam, hogy meg fogok halni, és ez cseppet sem bíztatta őket. Én csak dadogtam a dolgokat, ő továbbra is hümmögött, majd újra elnyelt minket a félhomály. Hosszas hatásszünet után végül elegánsan vontatottan kimondta, hogy megfelelt, kezet nyújtott (még azért az elővillanó bilincs rémképe felvillant az agyamban), gratulált, kezével udvariasan intett, hogy távozhatok. Az egész Roxforti kastély teljes súlya gördült le a szívemről, egyenesen a birtok tavának a mélyébe, annyira megkönnyebbültem. Ahogy ment be a következő nebuló, én bátorítóan rámosolyogtam, aztán csatlakoztam a többiekhez, később már együtt sírtunk Sanyi poénjain. Megvártam még egy-két kollégát, aztán felszabadultan zötyögtünk haza a 194-es buszon."

Szóval kb így éltem meg a BÜ vizsgát, emésszétek kicsit, aztán a következő postban már felülök a nagyvasra! MUHAHA!!! :D :D :D