Brouwer Legkedvesebb Olvasmánya Gépen - BLOG

Kicsit pihentetve a "C jogsi" challenge-et, vegyünk magunkhoz egy falatnyi kis Trabantot. :)
Ugyanis már több, mint két hónapja vagyok boldog tulajdonosa egy négyüteműnek. Bárkinek mondtam eddig az örömhírt, mindenkiben felmerült a kérdés, amit aztán vagy kimondott, vagy nem:

MIÉRT???

Elismerem, a mai világban ez egy teljesen jogos kérdés, pláne egy kamionsofőr felé. :D Szó nincs arról egyébként, hogy elvakult Trabant fanatikus vagyok, és mást nem is tekintek autónak, és hónapokon keresztül nyomoztam a neten a lehető legjobb állapotú után. Neeem. :) Igazából nem is vettem volna autót pont akkor, csak tervben volt véve a munka miatt, de nem volt sürgős, mert Máté unokatesóm adott kölcsön autót addig, amíg nem szerzek sajátot. Magát az autót egyébként már több, mint két éve ismerem, Ibolya barátném szerezte be akkor, egyszer azt is megengedte, hogy vezessem, és egyből felntűnt, hogy milyen jó állapotban van.

Előtte már vezettem egy volt osztálytársamét jó régen, a közelmúltban meg egy kórustársamnak segítettem megvenni az első autóját, és már volt némi ismeretem a típusban, ezért átnéztem neki, meg tesztvezettem, hogy tényleg jó állapotban van. Igen, meg is vette, azóta is rendszeresen találkozunk, meg a trabijaink is a kóruspróbákon. Ezek mind négyüteműek, kétüteművel sajnos még nem volt dolgom, de ami késik, nem múlik, szeretnék legalább egy körre megismerkedni az elődtípussal is.
Sokan nem tudják egyébként, hogy mi a különbség a kétütemű, és a négyütemű között, azt hiszik, hogy minimális, ezért az összes kialakult sztereotípiát ráhúzzák az utóbbira is, ezt már megszoktam.

Annak, aki nem tudná, most úgy nagyjából elmondom a lényeget:
A kétütemű Trabant ugye abszolút NDK-s termék, egy kéthengeres, alig több, mint fél literes hengerűrtartalmú, 26 lóerős "erő"művel ellátott autó, aminek az olajozása belülről történik, vagyis a benzinhez kell keverni a motorolajat, megfelelő arányban. Ez nem éppen környezetbarát megoldás, ettől van olyan híresen büdös, és kék füstje. A váltója meg nem a szokott helyen, hanem a kormány alatt található, és elsőre elég nehéz megszokni a sebességek helyét. Továbbá maga a kétütemű techológia sem épp a legmodernebb, mondhatni elég balkáni, a négyütemű motor drasztikus lebutításáról van szó, természetesen a minél olcsóbb gyártás érdekében.

De a politikai változásokhoz igazodva a Trabantot is modernizálták, fogták, és beleraktak egy négyhengeres, 1.1-es, 37 lóerős VW Polo motort, aminek a váltóját is már jó helyre tették, és az egész első felfüggesztést is kicserélték a kornak megfelelő mcpherson-toronyrugósra (amit még ma is alkalmaznak). Kinézetre nem sokat változtattak rajta, bár az eredeti prototípus elejét meg hátulját eléggé átmaszkírozták, végül csak ennek töredékét vitték át sorozatgyártásba. Innen ered a hátsó lámpák behemótsága, és a motorháztető nagyobb púpja. De legalább így könnyebben felismerhető azok számára is, akik nem (nagyon) ismerik a négyüteműt. Szóval a kétüteműhöz képest egy merőben modernebb, kultúráltabb, környezetbarátabb autót csináltak belőle a korai 90-es éveknek megfelelően, legalább is vezetési szempontból, a karosszéria durván maradt ugyan az. Sajnos a kétüteműtől alig eltérő külső miatt nem aratott nagy sikert a történet, hiába a modern gépezet, a legtöbben ugyan azt a döcögő, fülsölgő, elavult kisautót látták benne. Ennek köszönhetően öszvissz körülbelül egy évig gyártották, így nincs is belőle sok az utakon. Persze, mi magyarok ebből nem sokat érzünk, mivel a mi országunkban többet adtak el belőle, mint az összes többi országban együttvéve. Ezért más országokban nem annyira ismerik, kicsit hungarikumnak is lehet venni. :P

Na de kanyarodjunk vissza az én történetemhez, épp autókeresésben voltam, amikor Ibolya barátném felajánlotta, hogy az ő megkímélt állapotú Trabiját potom összegért nekem adná, természetesen egyből lecsaptam rá. Ibolya előtt egy öreg bácsié volt, aki a vásárlás után nem sokat járt vele, majd aztán lebetegedett, és 10 évet állt az autó. Így volt benne 24 éves kora ellenére az átvételkor összvissz 67e km. A sok állást én már nem éreztem rajta, Ibolya a két év alatt "újra bejáratta" az autót, így ezzel nekem nem volt gondom. Sőt, igazából semmivel sem, ami egy Trabant hallatán elég hihetetlennek tűnik, de tényleg így van. :) Ahogy hozzám került, szinte még gyári állapotban volt, de persze egy-két okosság volt benne. Például a műszerfalon egy közveteln kapcsoló a hűtőradiátor ventillátorához, ez dugóban/emelkedőn aranyat ér, mert az automatika túl későn kapcsolja fel a ventillátort, ezért hamar felforrna a hűtővíz, de így könnyen megelőzhető. Azóta az utastéri szellőzőventillátor pólusait is megfordítottam, így ha még kényszerfűtést is kell alkalmazni motorhűtésre, legalább nem az utastérbe áramlik a forró levegő, hanem kifelé, ez nyáron sokkal kellemesebb. Télen persze majd visszafordítom a pólusokat, de lehet, hogy ezt megkönnyítem majd egy pólusváltó kapcsoló beiktatásával. Az első lökhárítón tartókonzolok találhatók, egyértelműen ködlámpák ücsöröghettek rajta, de egyszer találkoztam egy másik Trabanttal, és ott hajszálra pontosan ugyanilyenek voltak pont ugyanoda felfúrva, ezért erre koncentrálva kerestem képeket a neten, és rájöttem, hogy ez a gyári ködlámpa helye, aláfeküdve meg a kábelt is megtaláltam, meg a hozzá tartozó kapcsolót is a műszerfalon, úgyhogy azóta a vaterát lesem, hátha felbukkan a "kincs". :)
Fény terén is "felturbóztam", kapott egy harmadik féklámpát, hogy egyértelmű legyen, hogy fékezek, mert bár nincs vákuumos fékrásegítő, az eredeti, gyári fékbetéteknek köszönhetően azért nagyokat tudok vele fékezni. A belső világítást meg ilyen felragasztható, vagdosható szuperfehér ledsorral dobtam fel, este, ha felkapcsolom, csak úgy ragyog a kocsi belseje. :)

Sokan mondják, főleg kétüteműsök, hogy külsőleg alakítsam vissza kétüteműre, mert az sokkal szebb, de én nem hajlok erre. Ez négyütemű, külsőleg maradjon is az, meg hátul az butítás lenne, hiszen akkor nem lenne ködlámpám, meg tolatólámpám. Ha már így témába jött, azt viszont nem szeretem (se ezen, se más típuson), hogy bal oldalon ködlámpa van, jobb oldalt meg tolatólámpa.  Balra is tolatólámpa fog kerülni, a ködlámpa meg száműzve lesz a lökhárítóra, de mindjárt kettőt is kap, és akkor teljes lesz a szimmetria fény terén. :)

Ez alatt a két hónap alatt egész jól belejöttem a Trabantozásba, bár a hirtelen harapós kuplungjával kicsit időbe tellett összebarátkozni, most már tudom finoman vezetni, és élvezni az előnyeit. Persze hétköznap munkába menet nem nagyon, de hétvégén ha a belvárosban járok vele, a túristák örömmel nézegetik, fényképezgetik, de még a fiatalabb, mezei pestieknek is tetszik. Vidéken még sok rossz állapotú van, amit "még" használnak, de főleg Pesten már egyre többen hobbiautónak tartják, hiszen most kezd megint értéke lenni, egyre inkább belefér már a retro autó kategóriába. Persze nem egy nagy autó, főleg az én 186 centimmel, de már egész megszoktam, szinte már kényelmesen tudok benne ülni. Tervbe van véve egy tetőcsomagtartó beszerzése, meg gondolkozom, hogy egy másik hátsó feléből csinálok hozzá utánfutót, de ez még csak a fejemben létezik, és nem is biztos, hogy megvalósul. Egy biztos, hogy ha fogok venni egy nagyobb autót (mert azért a jövőre is gondolni kell), szerintem ezt meg fogom tartani, mert ahogy halad az idő, egyre csak nő az értéke. Addig meg vigyázok rá. :)

Hogy képetek is legyen a drágaságról, klikkeljetek ide. :)