Nehogy azt higgyétek, hogy perfekt németes vagyok, néhány szót tudok, azt is csak szótárból.
Szóval, amikor három hónap utáb hazajöttem a szülőföldemről, izgalmam nem kis hányadát az tette ki, hogy végre megláthatom legújabb modellvasutas beszerzéseimet, amiknek akkor már egy hónapja boldog tulajdonosa voltam. Amint felcipeltem mindent a szobámba, el se kezdtem kipakolni a táskákból-bőröndökből, rögtön rávetettem magam a halom bedobozolt modellvasútra. Mivel elutazásomkor tudtam, hogy sok időre megyek el, mindet bedobozoltam és eltettem, hogy ne porosodjanak, és amikor az új jövevények megérkeztek, megkértem anyut, hogy rejtse el azokat a régiek között. Persze mivel már van egy ilyenem, tudom, hogy hogyan néz ki a doboza, így könnyű volt megtalálni őket, pláne, hogy a dobozba téve is lehet látni, milyen vagon/mozdony van benne. Megtaláltam mind a hármat, először nem is tudtam eldönteni, melyik a régi, és melyek az újak (na jó, az első osztályúról tudtam, hogy új, tehát csak a két másodosztályúban voltam bizonytalan). Nagyon furcsa volt az, hogy az a kocsi, amiből mindezidáig évekig rendíthetetlenül csak egy volt, most hirtelen megháromszorozta magát. Mintha látászavarom lenne. Az érzés kb olyan, mint amikor mondjuk van egy tollad, ami egyéni, és azzal szeretsz írni, sokat használod, és megszereted. Aztán egyik nap a családtagod hazatér egy marék ugyanolyan tollal. Rögtön értékét veszti a kedvenc toll, és elvegyül a többi között. Ebben az esetben az előző mondatnak csak a második fele érvényes, mert így, hogy három lett belőlük, már vonat lett belőlük, önmagukban be lehet sorolni őket egy mozdony mögé. Korábban csak egy halberstadtival tudtam mozdony mögé tenni, ami elég hülyén nézett ki, lásd itt.
Na, de elég a szövegből, jöjjenek a képek! (vigyázat, ájulás)
Tessék, itt van a nevezetes triumvirátus.
Segítek: A két baloldali az "új".
Mint három tojás. Lehetetlen őket megkülönböztetni. Legalább is első látásra.
A kép kedvéért előástam némi sínt, és életükben először összekapcsoltam őket. (na jó, a két új jövevény gondolom előzőleg is közösen rótta a köröket az előző tulajdonos asztalán) Azért elég pofásan néznek ki egy szerelvénybe sorolva, nem? :-)
Pláne így messziről-oldalról. Hú, ezen a képen már tényleg nem tudom, melyik-melyik. Talán itt is a két baloldali az új, és a szélső az első osztályú? :-P
Amikor kivettem őket a dobozból, majdnem sikkantottam egyet, ugyanis amint megláttam az áramszedőket a forgóvázakon, rögtön tudtam, hogy ezekben bizony fényűzően utazhatnak az 1:87-es méretarányú emberkék. Ez az egyik fő jegy, amiben meg tudom különböztetni őket a régitől, abban ugyanis nincs világítás. Később persze észrevettem, hogy a két másodosztályúnak bár ugyanaz a pályaszáma, mégis van különbség. Ez egyszerűbben mondva azt jelenti, hogy a két modellkocsi pontosan ugyanannak az egy konkrét vagonnak a kicsinyítése, mégis van különbség. Konkrétan az, hogy az új jövevénynek az osztályjelzés alatt nem csak a nemdohányzó szakaszt jelző piktogram van ott, hanem a kerekesszék, és a kerékpár szállító rész piktogramja is megtalálható. Ez érdekes baki, mert ezeken a vonatokon (és általában a többin is) a vezérlőkocsiban szokott lenni ez a rész. Ráadásul nincs is kialakítva ilyen tér az utasteremben. Valószínűleg csak színesíteni akarták a választékot Roco-ék. (három nappal a post megjelenése után vettem még észre, hogy amelyik újkora óta nálam van, kicsit fakult színben, mert egy időben elég sokat érte a nap, azonkívül az alja tiszta karc, mert sokszor játszottam vele kisiklást, és olyankor ugye az alja is leér :-P )
Itt az első osztályú kocsi utastere látható, aminek csak a fele első osztályú, mindkét szinten van első és másodosztály is. Ezen a képen vettem észre, hogy az emeleten bizony megkeveredett a dolog, a két osztály helyet cserélt. Ezért gyanítom, hogy a világítás utólag lett beépítve, mert a két kocsi forgóvázainál sem egyformán kanyarognak fel a drótok a kocsiszekrénybe. A másodoszályúak a zöld színű ülések, a sötétkékek pedig az első osztályúak, azok levegősebben is vannak elhelyezve, megfelelve a valóságnak. Ha jobban belegondolunk, jogosan merül fel a kérdés, hogy miért nem úgy csinálták, hogy külön-külön szinten van a két osztály. Nyilván arra törekedtek a német vasutasok, hogy a másodosztály is élvezhesse az emeleten utazás előnyeit. A későbbi verziókban persze már úgy csinálták, hogy fent az első, lent a másodosztály, hiszen a többi csak másodosztályú kocsin lehetett fent is utazni.
Ez a sárgás fény nem a rosszul beállított fehéregyensúly eredménye, egyszerűen sárga ledekkel van megoldva a világítás. Ha már évek rutinjával fogom kezelni az áramszedős, világítós kocsikat, majd lehet, hogy kicserélem a valóságnak jobban megfelelő fehér ledekre, mert ezekben eredetileg ugye neoncsövek oszlatják szét a sötétséget.
Itt láthatóak a sárga smd ledek.
Precizitásomnak és szőrszálhasogatásomnak köszönhetően a csak másodosztályú emeletén találtam egy kiégett ledet is. :-P Az a szürke téglalap a két szint között nem szellőző, hanem kijelző akar lenni, majd tervezem, hogy rendesen befeketítem, és odaírok egy magyar várost. Nem követek el nagy hülyeséget ezzel, hiszen 2007 őszén egy ilyen kocsikból álló bemutatószerelvény végigjárta az egész ország vasúthálózatát, és jó németes ékezetlenséggel (na jó, ö és ü-t tudtak azért írni) lelkesen kiírták, hogy merre megy a vonat. Én sajnos már lekéstem azokat a napokat, amikor a Nyugatiból járkált ki Vácra, ezért elutaztam Szolnokra, ott felültem rá mint hatvani személyre, onnan meg vissza haza. Egy három kocsis inga szerelvény jött dízelmozdonnyal (Ha jól tévedek, odaát más az áramnem a vasúton, nyilván ezért jött dízel), és mivel menetrend szerint csak másodosztályú kocsikkal közlekedett a vonat, lazán bemerészkedtem az első osztályra (későbbi verzió: felső szint-első osztály, alsó szint-másod).
Ajándék lónak ne nézd a fogát. Na jó, de ez nem ajándék, szóval nézhetem. Ezeket a drótokat majd jobban el fogom rejteni a kíváncsi szemek elől.
Mivel előzőleg a régi darabot egyszer már szétszedtem kíváncsiságból, nem nagyon okozott problémát, hogy ezt is szétkapjam, és helyre tegyem a rendet az első és másodosztály között az emeleten, azonkívül a világítást is meg akartam nézni közelebbről. (időközben megfordult a kocsi, nem alul cseréltem meg az osztályokat) Egyébként a kíváncsiak kedvéért, a kerekek fölötti peronrész lenne a hagyományos kocsik padlószintje, és onnan megy le az alsó szintre, illetve fel az emeletre a lépcső. Egyrészt a kerekek miatt van a kocsivégeken hagyományos padlószint, másrészt meg azért, hogy hagyományos kocsikkal is összekapcsolható legyen a kocsi.
A laikusok első gondolata ellenére meglepően egyszerű szétszedni szinte valamennyi személykocsit. Az alvázzal általában négy helyen van összeerősítve a külső burkolat, ha ezeken a helyeken lepattintjuk, óvatosan lehúzható a belső berendezésekről, mint egy ruha, és azonnal hozzá is férünk mindenhez. Az emelet csupán a két végén, a lépcsőknél támaszkodik az alvázra, mint egy híd, ilyen kicsi méretekben ezt még könnyen meg lehet csinálni, nyilván a valóságban azért nem feleslegesen vannak az oszlopok az ablakok között. Elvileg csak a két lépcsőnél kellene levennem az emeletet, hogy megfordítva visszategyem, de a belső világítás panelje némileg megnehezíti a dolgot, az ugyanis oda van forrasztva az alsó szint paneljéhez, vagyis, a kettő közül kellett óvatosan kioperálnom, megfordítanom, majd visszaoperálnom az emeletet. Az emeleten azért van szétválasztva az első osztály, mert van külön dohányzó rész is. Lehet, hogy ezért volt fent is másodosztály, hogy oda tegyék a dohányzóakat, mert a füst ugye felfelé száll, nem zavarja a fentieket. Most, hogy belegondolok, nyilván azért egyszerűsödött le aztán később a dolog, mert Németországban betiltották a dohányzást a vonatokon (ahogy lassan hazánkban is), és nem kellett másodosztályt tenni az emeletre is.
Mivel ez nem bomba, és nem is akarom hatástalanítani, nem kell vért izzadnom azért, hogy eldöntsem, záros határidőn belül vajon melyik drótot kell elvágnom. :-P
Na, íme a világítás panelje közelről az első osztályon (elhihetitek, a másodosztályon is ilyen). Ahogy elnézem, a 12 voltos delej végigfut a panelen, miután átment egy graetz hídon (nem váltóáram miatt, hanem azért, hogy mindkét irányban haladva világítson), és minden lednek saját ellenállása van, hogy meglegyen a gyújtófeszültsége.
Itt látható a kocsi teljes belső elrendezése. Jól látható, hogy vannak elhelyezve az osztályok (zöld-másod, kék-első).
Röviddel hazaérkezésem után felszögeztem ezt a polcot a terepasztal fölé, és olyan jól néztek ki rajta a Roco dobozok, hogy meg kellett örökítenem. Büszkeséggel tölt el, hogy vagon flottám durván 90%-a tőlük van, hisz ez a kedvenc márkám. Bár nem sok magyar viszonylatú modellt gyártanak, így ez az arány később romlani fog, de nem is jó az, ha nagyon monoton a flotta.
Mivel ezek a vonatok ingavonatként szoktak közlekedni, és hazákba is ilyen formán látogatott el, tervezem vezérlőkocsi beszerzését is. Az sajnos nem lehet Roco, mert ők nem a mostani legújab verziót gyártották anno, hanem az eggyel régebbit. A hazánkba látogatott típust a Fleischmann gyártja, de itthon nem lehet kapni, úgyhogy előre meg kell majd rendelnem, és mivel új lesz, elég borsos ára lesz, ráadásul attól tartok, hogy mivel nem ugyanattól a gyártótól származik, lesz némi különbség a színek árnyalatában, és a részletek pontosságában is. :-/ (sajna a Fleischmann terméke hossztorzított (rövidített), ezért tovább kell keresnem - feb.27)
De hát nem lehet az élet fenékig tejfel, egyelőre boldogan köröztetem őket pici kis egyvágányos oválpályámon, ami természetesen szintén bővítve lesz folyamatosan. :)
