Nem, ezzel nem valami éterből fogható adás hegyi túra közbeni vételi minőségére utalok. Hanem modellvasutam feljődési irányára, vagyis a digitalizációra célozva próbáltam meg egy rávezető és egyben frappáns címet kanyarintani. Remélem, sikerült. :P
Szóval, miután az egész márciust végigrobotoltam egy fröccsöntőgyárban, április 12.-én meg is kaptam az ezért járó fizetést. Amint landolt a pénz a bankszámlámon, már tudtam is, hogy másnapra alig fog maradni belőle valami, ugyanis régóta tervezem, hogy beszerzek egy digitális kezdőkészletet, név szerint a Roco 51231 számú szettet. Ebben pont olyan dolgok vannak, amikre igényt tartok. Először is nem kevésbé gyarapodik a Roco GeoLINE ágyazatos sínkészletem (konkrétan kb megháromszorozódott), van benne egy Br 218-as német dízelmozdony, egy olyan, ami kis hazánkban cibálta-toszigálta a bemutató német emeletes vonatot, és egy darus szerelvény, aminek a daruskocsija már megvan, ezért így lesz egy dupla darus szerelvényem, de mivel válság van, és nem vagyok maximalista, úgy döntöttem, az új daruskocsit eladom a vaterán (ez itt a reklám helye :P ). Persze azért előtte készítettem egy videót a nem mindennapi szerelvényösszeállításból. Hazaérve a munkából a neten megkerestem, hogy hol a legolcsóbb (a legdrágább és legolcsóbb között 10e Ft a különbség, szóval érdemes keresgélni), és mivel másnap nem kellett dolgoznom, el is békávéz(r)tam érte Budaörsre. Korábban vettem már egy startszettet, így megdöbbentett ennek a becsomagolt mérete, bár érthető is, hiszen ez több sínanyagot, és mindenféle digitális ketyerét tartalmazott. Hazaérve alig bírtam kivárni, míg az egész ebéd tartalma a gyomromba került, olyan gyorsan szabadítottam meg a cuccot a csomagolástól, mint etióp gyerek a segélycsomagot (persze a csomagolás megmaradt, költözésre, szállításra, világháborúra gondolva). A sint még bennehagytam, de a mozdonyt, meg a digitális ketyeréket kivettem, és rögtön üzembe is helyeztem.
Mindenféle blogokat, meg ismertetőket olvasva nem igazán láttam át a rendszert, de élőben látva tök egyszerű: Van egy trafó, ami tökugyanaz, mint az analóg startszetté, így azt a szakadt kábelével el is tettem, hogy egyszerre csak az egyik rendszert tudjam működtetni. Aztán van egy szép piros MultiMAUS (úgy látszik, a Roco szereti az összetett szavai első felét nagybetűvel kezdeni, a második felét meg csupa nagybetűvel írni), világító kijelzővel, amire Anyum azt hitte, mobiltelefon, joggal, mert tényleg arra emlékeztet elsőre, leszámítva a nagy fekete tekerőgombot a közepén. Másodjára még a tv távirányító jut az eszembe. Ez a rendszer agya, innen irányítasz mindent. Harmadjára van a sin betápvezetéke, ezen megy a bizseri a pályába, meg a digitális jelek is, of course. Aztán, hogy ezek mind össze legyenek kötve egymással, van egy erősítő, amibe bele transzformál a transzformátor, aztán küldi az áramot a sínbe, táppal látja el a multimaust is, és felerősíti annak jeleit, hogy továbbküldje a pályába, továbbá itt van a túlterhelés védelem is, azaz ha túl sok mozdonyt működtetünk egyszerre, vagy csak simán rövidzár van váltófelvágás vagy egyéb ok miatt, akkor áramtalanítja a pályát. Szóval az új mozdonyt először jól megnéztem magamnak, mint életem első digitális mozdonyát, szét is kaptam annak reményében, hogy láthatok egy mozdonydekódert. Sajnos csalódnom kellett, ugyanis a gépnek gyárilag a motor ellátópaneljébe van integrálva a dekóder, így az teljesen máshogy is fest a szokásosnál. Először még analóg módban próbáltam ki, mert olvastam, hogy a digitális mozdonyok bezony analóg módra is képesek, de akkor nem tudnak többet. Elégedetten látom, hogy világít, ha megy, ugyanúgy brummog, mint a többi mozdony (az analóg irányítót egyszer megterheltem három mozdonnyal, ezért elszállt benne a pufferkondi, így egyenletes egyenáramról már nem is álmodok egy ideje).
Aztán szépen összedugtam a digitális rendszert, nagy levegőt vettem, és áram alá helyeztem. Felvillant a multimaus (engedjétek meg, h ezentúl ne nagybetűzzek) szép zöld kijelzője, a használati útmutató szerint ,,kedvcsinálóan" begördülnek a multimaus szó betűi, majd szolgálatra készen kiírja a gyárilag beleprogramozott Br 134-es mozdonyt, és állapotát. Na, itt meghökkentem egy kicsit, de gondoltam csak lehet módosítani a mozdonycím nevét. Mivel a német nyelv nem az erősségem (egyenlőre, de valószínűleg ez még sokáig így is marad), így először külső segítséggel átállítottam a nyelvet angolra, aztán javítottam át a 134-et 218-ra (lehet, h nem 134 volt, már nem emlékszem pontosan). Élveztem, hogy külön kapcsolgathatom a világítást, és hogy tök szabályosan tudok vele araszolni is, de még így is egyszerre csak egy mozdonyt tudtam vele irányítani, mivel a régi gépeim mind analógok. Gondoltam kipróbálom, mi van, ha egy analóg gépet teszek így rá. Mivel digitális üzemben fixen benne van a tápfeszültség a pályában, arra számítottam, hogy hirtelen megindul a menet, és féktelen ámokfutásba kezd a mozdony. De nem ez történt, hanem csak elkezdett magas hangon berregni, és világított mindkét irányba. Mélyebben elmerülve a problémában arra jutottam, hogy a mozdony váltóáramot kap, 50 Hz-nél jóval magasabb frekvencián, hiszen nem megy semerre, és látszólag mindkét irányba egyenletesen világítanak a lámpák. Valójában itt az van, hogy a mozdony másodpercenként valószínűleg több százszor vált a két irány között, a váltóáram frekvenciájának köszönhetően. Veszem elő a multimétert, rámérek a pályára, és tényleg, 16 Volt váltóáram van a sínben. Levettem az analóg mozdonyt (és többet fel se tettem, amíg nem digitalizáltam), visszatettem a digitálisat, de most fordítva, elvégezve egy kísérletet. Abból meg rájöttem, hogy a mozdony bizony nem a pálya irányához képest fog jobbra, vagy balra menni, hanem saját magához képest előre, vagy hátra. Előre sejtettem, hogy ez több mozdonynál bizony elég sok bonyodalmat fog okozni. Ezért, amikor további két analóg mozdonyt digitalizáltam, úgy tettem őket a pályára, hogy mindnek ugyanarra legyen az előre, mint a már fent lévőnek (mivel kétirányúak a mozdonyok, teljesen mindegy, h hogyan teszem fel őket). Az analóg gépeim mind digitálisan előkészítettek, így csak ki kell húzni a motor ellátópanelén a vakdugót az aljzatból, és a helyébe dugni a dekóder csatlakozóját, aztán már csak be kell tuszkolni a dekódert úgy, hogy vissza tudjam tenni a karosszériát, és jöhet is a menet. Nagy nehezen beállítottam a címeiket (először kétségbeesetten kértem segítséget fórumokon, aztán letöltöttem a használati útmutatót a Roco honlapjáról), vakmerően elindítottam mindhárom gépet az egyvágányos körpályán, és rögtön meg is tapasztaltam, hogy mekkora haszna van a multimauson ott fent középen a vészmegállító gombnak (rövidebb nevén stop gomb). Ugyanis mindhárom gép a saját lelkivilága szerint reagál a tekerőgomb mozzanataira, a Br 218 a saját gyári beállításai szerint, a V43 meg az M49 meg fizikai adottságai szerint. Vagyis a Br 218 laikus szemmel körülbelül élethűen mozog, a Fuggerth V43 kicsit gyorsabban, de lomhán gyorsulva-lassulva, az M49 meg mágnesvasutat megszégyenítő tempóban, és motorkerékpárosokat megszégyenítő dinamizmussal körözött. Nekivágtam hát a mozdonyok CV értékeit átírni, vagyis "javítottam" kicsit az önéletrajzukon. Sajnos üröm az örömben, hogy a multimaus nem tudja a már beprogramozott értékeket lehívni, pedig azt szándékoztam tenni, hogy az M49-be ugyanazokat írom be, mint amik a Br 218-ban gyárilag benne vannak, mivel M49 nem is létezik, csak egy Br 218-ast festettek át magyar színekre, és látták el fantázia pályaszámmal, ergó ha két tökegyforma mozdonyba ugyanazokat a CV értékeket írom, egyformán fognak mozogni. De ezt nem tudtam, így a két gépet egy címre állítottam, majd párhuzamosan futtattam őket, és a végsebességet, minimum sebességet, félsebességet, gyorsulást, lassulást addig módosítottam az M49-ben, amíg szemre egyszerre nem mozgott a tesó Br 218-al. Ezután összekapcsoltam őket, rájuk csatoltam egy jó zsíros szerelvényt (konkrétan az összes vagont), és élveztem, ahogy a két bitang tapadógyűrűs Roco gép könnyedén elhúzza a málhát. Aztán jött a Fuggerth V43, ennek a végsebességét alacsonyabbra, a gyorsulását viszont rövidebbre vettem, mert villanygép lévén az eredeti erősebb, viszont ha jól tévedek, a V43 végsebessége 120 km/h, amíg a Br 218-é meg talán 140, vagy 160? Remélem nem írtam nagy hülyeséget, de ha mégis, bátran javítsatok ki. Lenne még egy Roco Br 80-as háromtengelyes kisgőzös (ami szintén fantáziapályaszámot - Máv 326 - kapott), de kiürült a kassza, viszont amint megjön a kövi fizum, megkapja a dekóderét, és majd igyekszem a kövi fizumnak nem a teljes részét modellvasútra költeni. :-P
Ha már ennyit írtam erről az eseményről, akkor majd szépen be fogom mutatni a terepasztalomat is a pályával meg a járműflottával, meg a jövendőbeli terveimmel. Lehet, hogy csinálok külön blogot neki, lassan már írok róla annyit. Addig is pá! :-)
