Brouwer Legkedvesebb Olvasmánya Gépen - BLOG

Szép jó napot kívánok mindenkinek, így majdnem fél év "szünet" után folytassuk a történetet. A szünet nem véletlenül van idézőjelben, mert finoman szólva sem a lábamat lógattam, hanem bizony dolgoztam, illetve oly kevés szabadidőmben mást csináltam, de nemsokára egy újragondolás, és átszervezés után talán hangyányit több időm lesz erre (is). Most is lenne bőven más dolgom, ami talán fontosabb is, de nem érdekel, "csakazért is", pihenésképpen ezt csinálom. :)

Szóval ott tartottunk, hogy egy diszkrét romantikát tartalmazó rutinvizsgát, és egy drámai fordulatos BÜ vizsgát túléltem, jöjjön akkor a várva várt forgalomban vezetés.
Szokás szerint a tanpályára mentem, Norbi már ott ült az Iveco anyósülésén, én meg rutinnal (és orbitálisan nagy egóval) huppantam már a vezetőülésbe. Most már hármasból indulunk, mert nagyfiúk vagyunk, elvágtuk a köldökzsinórt (gondoltam én), és egyenesen a tanpálya kijárata felé kormányoztam a gépet. Ahogy kiértem a kapun, rögtön szembetűnt az, hogy az utcák összementek, a magasból úgy tűnt, hogy biciklivel éppenhogy csak el lehet férni, én meg kanyarodjak ki jobbra egy 8 méter hosszú, 2.5 méter széles, és 3.8 méter magas  járművel. Hehe, köszi, várjál, szólok annak a húsz autósnak, hogy parkoljon el innen, és szemben ezt a házat is le kellene bontani. De nem, így kell megoldani. Tudni kell, hogy a nagyautóknak sokkal jobban befordítható az első kereke (míg személyautóknál max 20-30 fokos szögbe, itt egy 40-50 fokos szögbe simán), a hátsó tengely meg szinte a plató közepén van, ezért méreteihez képest sokkal fordulékonyabb az autó, de ez alig vígasztalt meg, a rendelkezésre álló aszfaltfelület 100.5%-át használtam ki a manőver végrehajtására. Eleinte az egyenes haladás sem ment normál vérnyomással, mert érzésre centire olyan széles a sáv, mint az autó, amit vezetek. Miután jobban ping-pongoztam a tükrök között, mint tolatás közben, hamar megtanultam a szélességét az autónak, amit az is megkönnyít, hogy magasabban ülsz, vagyis hasonló szögtávolságban van a szemedhez képest a szükséges hely két széle, mint személyautóban. Csak eddig erre az érzékedre nem volt ennyire szükséged, max vagánykodásnál, hogy egy félig kinyitott kertkapun is be tudsz centizni. Szóval centizni kell, és közben már elértem a negyedik fokozat felső végét, rémlett, hogy a felső négy fokozat eléréséhez csinálni kell valamit. Norbi mondta, hogy adjak egy pofont a váltónak. Ugyan már, hát mit vétett ellenem, minek alkalmazzak vele szemben ilyen erőszakot. De ajdak pofont, mert így kell felső sorba kapcsolni a váltót, aztán kapcsolhatom csak az ötödiket. Először azt hittem, bezúztam az egész váltókulisszát, és szabadon figyeg a kar, már számon is volt a bocsánat szó, de nem volt semmi baj, kapcsoltam az ötöst, ami a hármas helyén volt. Tehát érted, hármasból indulsz, négyes, aztán pofon balról, és vissza hármasba, ami mostantól ötös. Aztán hatos, és hetes. És még csak 45-el tötymörögtünk, igaz, hörgős fordulatszámmal, de úgyis üresek voltunk, ezt az aprócska hat tonnát könnyedén mozgatta a motor. Kiértünk a Soroksárira, ott is jobbra mentünk, de még bringasáv is van, és egy sávban nem is tudunk kifordulni, ki kell várni kettőt is, hogy üres legyen, és még visszapofozni jobbról a váltót alsó sorba, és még a hátsó tengelyre figyelni, hogy ne menjünk fel a járdára, és még a tök szokatlan légfékkel is normálisan álljunk meg. Hát kössz. És még ott van, az, amiből nagyon sok van, mindig útban van, de gyorsabb nálunk, egy pillanat alatt el tűnik, de mindig jön új helyette, ami nagyon bosszantó, ez pedig nem más, mint a személyautó. Persze, annak a volánja mögül meg a teherautó bosszantó, amint tudod, megelőzöd, úgyis lassan megy, nem zaravja. Hát hogyne, a kisautó megelőzi a nagyautót, mert az lassu, mert a kisautó megelőzi, mert az lassabb, mert az megelőzi, mert az lassabb. Tetszik érteni? Ez egy ördögi kör, és autópályától a kis utcáig mindenhol jelen van. Persze nem lehet kérni a kicsiktől, hogy ne előzzenek meg minket, mert joguk van a gyorsabb haladáshoz, csak azon tessék elgondolkozni, hogy miért előzöd meg. Azért, mert ezzel tényleg időt nyersz, vagy csak azért, mert magad mögött akarod tudni. Egy lámpákkal teli úton például nem sok értelme van, mert te csak egy autóval vagy előrébb, velünk viszont mindenki ezt csinálja, ezért egyre hátrébb kerülünk a sorban, és a végére egy lámpával hátrébb kerülünk. Figyelembe véve a tachográfot, és hozzá minden velejáróját, ez azért egy létező probléma, de ettől, hogy ezt leírom ide, nem fog megoldódni, ezzel tisztában vagyok, csak legalább ti tudjátok, akik olvassák ezt. :) Persze az oktatás folyamán ez még nem érdekelt, főleg, hogy korongos autóval mentünk, és öszvissz fél órát. Jött egy balra kanyarodás, amihez volt külön sáv, de mi a két párhuzamos sávból ugye jófiúként a külsőben mentünk, elég jelentős forgalomban, és azt várni, hogy egy kisautó önként beengedjen maga elé a belső sávba egy nagy, lassú, T-betűkkel teleragasztott teherautót, hát álmodozz csak. :) Persze van, aki direkt segít, vagy éppen van egy jó nagy hely, ahova pont be tudjuk szúrni a gépet. Beálltam a kanyarodó sávba, végre zöld, figyelek a bal hátuljára, szedem a kormányt, szúrok egy hármast, GOOOO! De Norbi a fékre lép (mert a kormányt nem éri el), és figyelmeztet, hogy nézzem a jobb tükröt is. Mégpedig azért, mert ugye a hátsó tengelytől még van 2 méter az autóból hátrafelé, és ha az elejét balra csavarom, akkor ez az orbitális far bizony jobbra söpör ki, letarolva a szomszéd sáv felét. Nem kell még elég dologra figyelni, még ez is jön. Nagyjából így ez minden, ami a plusz dolgokat jelenti, a B-s rutinhoz ezt hamar hozzá lehet csapni, a vizsgára kb már beleszólás/belenyúlás nélkül ment a dolog, itt azért már több óra is volt, nem is baj. A jelszó az volt, hogy nem szabad sietni, csak békésen autókázol egyet, mintha nem időre mennél, ami valljuk be, nem igazán életszerű, de legalább könnyebb dolgunk van. Norbi mesélte, hogy volt egy taxis tanonca, hát az mindent tudott, csak tötymörögni nem, mellette még telefonálgatni sem tudott, nem hogy jelenlétiket írogatni, nálam, ha épp nem volt dolga, kellemesen beszélgettünk, nagyrészt ő sztorizott, meg én meséltem kicsit a BKV-s élményeimről. Hohó, újabb blog téma, na majd... ;)
De kanyarodjunk vissza a vizsgára, ezúttal egy teljesen átlagos vizsgabiztos jött, kicsit csalódtam is, de Norbival legjobb barátként köszöntek egymásnak, és lelkesen elkezdtek beszélgetni a fülkében a használtautóbizniszről, hogy melyik modellnek hányszor, és mennyire tekerik vissza a kilométeróráját, és ennek fényében az órában olvasható értéknek mennyi köze van a valós futott teljesítménynek, de hogy ez ma már mennyire nem számít, mert félmillió kilométert simán mennek már a mai autók. Az a roppant mellékes, és lényegtelen apróság, hogy én sikeresen levizsgáztam, a legkevésbé sem érdekelte, aláfrikantott ahol kellett, majd elköszönt Norbitól annak reményében, hogy a következő nebulónál majd folytatják a témát. Igazából én is füleltem közben, mert érdekes volt a téma, de egy piroslámpánál eltérítette a figyelmemet egy miniszoknyás hölgy (október környékén jártunk 2013-ban), így lemaradtam arról, hoy 160ezer, vagy 260ezerről volt visszaterekve 60-ra a kiszemelt autó órája. Ezt már sosem fogom megtudni, de belenyugodtam. Viszont sikeresen átmentem minden vizsgán, orbitális egóval buszoztam haza, majd megjártam a Petzvált a vizsgaigazolásért, aztán az Ocsmányirodát kétszer is, és kezemben tudtam a kártyát, rajta az új sorral. Hogy mennyire volt nehéz az egész? Hát, sosem tettem mérlegre még a jogsimat, szerintem úgy 5 gramm körül mozog a súlya, de csak kicsivel van rajta több írás, mint a B-s jogsin, így a különbség elhanyagolható. Köszönöm, hogy végigkísértél, következő fejezetként jön majd a GKI, és ezen sorok írásakor már a C+E kategória írásbeli (képernyőtapizásbeli) vizsgáján is túl vagyok, úgyhogy lesz téma bőven, arról nem is beszélve, hogy majdnem egy éve dolgozom már nagyvason. ;) No, hát akkor písz, láv, stb, legyetek rosszak, Vizslát! :)