Brouwer Legkedvesebb Olvasmánya Gépen - BLOG

Nagyon soxeretettel üdvözlök mindenkit, még azt is, aki először téved ide. Igaz, eddig nem ebben a témában írtam ide posztokat, de a sok kamion, Trabant és vonatbuzulásos poszt után most pihenésképpen szakadjunk el a földtől, jöjjön egy sokkal inkább mainstream-ebb téma, egy sokak által fogyasztható mezei kommersz utazós sorozat, ha már egy transzkontinentális utazásnak nézek elébe. Úgy néz ki ugyanis, hogy holnap elutazom Kínába. Na de miért pont oda? És hogy, kivel? Kezdjük az elején.

Ibolya 2010 óta jóbarátom, zenészkörökből ismerem, ő az akinek nem voltam ott a diplomakoncertjén, ami szombaton volt, és nem vasárnap, ahogy én gondoltam, hanem ehelyett egy haverral voltam bringázni pont Ferihegyen a reptér mellett. Rekeszizmot tornáztató, poénokat gyülölcsöző baráti kapcsolatunk kb itt vette kezdetét. Ja, meg nem mellesleg 2014-ben tőle vettem a Trabit. Szóval neki van egy kórusa Szigetmonostoron, ami Abajdóc néven fut, és nekik adódott egy lehetőség, hogy kiutazhatnak Kínába egy nemzetközi kórusfesztiválra. Ibolya meg többek között engem is megkérdezett, hogy volna-e kedvem csatlakozni erősíteni a férfiszólamo(ka)t?

Megmondom őszintén, először teljesen bizonytalan voltam, már olyan tekintetben, hogy minek menjek én Kínába? Nem tudok sokat az országról, csak ugyanazt, amit egy mezei átlagember, hogy van egy nagy faluk (az interneten is, de erről később), meg ők találták fel legelőször a papírt, iránytűt, meg khmvasokan vannak, meg karatéznak (már amelyik), 2008-ban Shanghaiban volt az olimpia, és Jackie Chan. Ennyi, és nem több. És ha már arra adom a fejem, hogy átrepülök egy másik kontinensre, az első uticélom inkább az USA lett volna, mint bakancslistás hely, hogy betegyem a lábam abba a világba, amit a hollywoodi filmekben oly sokat láttam, szerintem ezzel sokan így vagyunk. Hasonló is a kultúra, valamennyire ismerjük is, a legtöbben beszéljük is az english-t, amolyan "bemelegítésnek" is jó, aztán jöhet a többi földrész, ha akarjuk. De Kína egy teljesen más világ, más kultúrával, elsőre odamenni igen erős kezdés, főleg, ha egyébként az átlagosnál nem érdekel jobban az ország. Egy nap gondolkodási időt kértem Ibolyától. Főleg azért, mert nemrég két kollégám is volt Amerikában egymástól függetlenül, és akkor gondoltam, hogy rajtam a sor, erre most jött ez a Kína. Magamtól talán soha nem is mentem volna oda, de pont ezért úgy voltam vele, hogy ha már adódott ez a lehetőség, akkor miért is ne? Azért is lesz nagy élmény ez az utazás, mert keveset tudok az országról. Úgyhogy nagyjából két hónapja igent mondtam a dologra.

Ezek után az első reakcióm egy enyhe ijedtséggel fűszerezett izgatottság lett, hiszen uuuuuuuuuuurissssstennnnnnn, megyek Kínába, azt se tudom mi van ott, meg repülővel utazni ekkorát, meg átszállunk Dubaiban, MICSODA, tejóatyagatya, most aztán fejest ugrok a nagyvilágba, nem sz@rral gurigázok.

Szerény reakciómból könnyen kitalálhatjátok, hogy amúgy nem vagyok egy nagy világutazó. :D Legalább is ilyen szinten nem, mert az, hogy hetente kimegyek Olaszba kamionnal, azt már nem veszem annak, az átlag kétéventi hollandiai fatervállveregetés kocsival meg nem egy egetrengető dolog szerintem. Mármint nem kocsival verjük egymást vállon, hanem kocsival odamegyek, és úgy, na értitek szerintem. :) Repülőn is alig utaztam, nagyon kiskoromban még Hollandiából jöttünk Magyarországra nyaralni Malévvel, és öt éves koromban, amikor végleg idejöttünk, akkor hozott a nagynéném ide minket légi úton. Mai felnőtt fejjel úgy gondolom, teljesen felesleges kontinensen belül repülőre ülni, pláne fapadosra, amilyen rossz híreket hallok róluk, hál'Istennek ezt a műfajt eddig megúsztam, nem is nagyon szándékozom élni vele. Szerintem csak sürgős üzleti, vagy családi dolog miatt van értelme repülőre ülni, akkor tényleg jól jön. Meg ha persze másik kontinensre akarsz menni.

Szóval öt éves korom óta egyáltalán nem ültem repülőn, egészen idén tavaszig, amikor egy temetésre kellett instant kirepülnöm Zürichbe a nagynénéim és nagybátyáim társaságában. Öröm az ürömben, hogy így legalább leporolhattam azt a nem is kevés port a repülési emlékeimről, és így annál bátrabban mertem nekivágni Kínának is. Annak idején több, mint valószínű, hogy a Malévvel egy Tu-134, vagy 154-essel repültünk, és amire emlékszem, hogy folyamatosan be volt dugulva a fülem, és csüngtem az ablakon. Ehhez képest most a Swiss Airlines (ami nem azonos a már megszűnt Swissair-el) egy vadonatúj Airbus A320-asával utaztunk, aminek kb új szaga volt. Egy kicsit sajnáltam, hogy nem Boeing, mert én inkább azt szeretem, de a Swiss Airlines-nek Airbus-ai vannak. Azt hittem, hogy nem ér nagy meglepetés az utazás során, de amikor  állóhelyzetből megindult a gép a felszállópályán, na ott nem tudtam elfojtani egy "aztakhmva" megjegyzést, nem hittem volna, hogy egy ekkora tárgy képes ilyen irdatlan mozgásokra, és nem csak a gyorsulásra gondolok. Mert amikor elértük az utazómagasságot, ott már nem olyan durva, legalább is a kontinens felett, de emelkedés közben laikusként úgy éreztem, majdnem súlytalanság is volt, nyilván jött valami olyan széllökés, ami kicsit lejjebb vitte a gépet. A leszállásnál az ereszkedés viszont sokkal finomabb, mert ha akkor meredeken közelítjük a kifutót, kb kiskanállal kellene minket összeszedni onnan. Mondjuk ennek ellenére a "touch down", azaz a földetérés elég durvára sikeredett, aztán meg akkorát fékezett mindennel, amivel tudott (futóműfékek, fékszárnyak, hajtómű hátramenet), hogy kb az öv tartott csak az ülésben. Aztán érzésre kb egy forma1-es autót megszégyenítően az utolsó pillanatban fordultunk le hirtelen a kifutóról, ami épphogycsak sikerült, de nyilván volt még út előttünk, csak gondolom jobb az, ha minél hamarabb legurulunk onnan, utat engedve más gépeknek. Egyébként egyáltalán nem féltem, sőt, inkább élveztem a dolgot, és egyáltalán nem baj, hogy a mostani nagy utazás előtt utaztam egy ilyen modern géppel, legalább ez nem lesz új. Egyébként ha félsz a repüléstől, és először repülsz, nem baj, ha ilyeneket előre tudsz. :D Az én tanácsom, hogy inkább ne ülj ablak mellé, főleg ne a szárnyhoz, mert ha látod, hogy a szárnyat mozgatja a szél (ami teljesen normális), az csak olaj a tűzre.

Kínába az Emirates-el fogunk repülni, az adott napra tőlük kaptuk a legolcsóbb ajánlatot, ezért a dubai átszállás. Ezek már nyilván nagyobb gépek lesznek, hiszen az Airbus A320 vagy a Boeing 737 inkább rövidebb utazásokra való, nem is kényelmesek, nekem a másfél óra is sok volt azon a pici ülésen. Dubai-ig egy Boeing 777-essel fogunk menni, ez a legnagyobb kéthajtóműves repülő, ennél nagyobb egyszintes gép egyébként nincs is, még a négyhajtóműves A340-es is kisebb. Az ennél nagyobb gépek már kétszintesek, A híres Boeing 747-es, meg a legújabb-legnagyobb, az A380. De nem kell félteni minket, Dubai és Peking között egy A380-as fog vinni, úgyhogy ez a bakancslistás dolog kipipálva. Kicsit sajnálom, hogy a B747 kimarad, de ami késik, nem múlik, és a B777 se annyira rossz első Boeing-nek.

Na itt jött a mégnagyobb izgatottság. Emirates, ami kb a világ egyik legjobb légitársasága, csakis szélestörzsű gépeik vannak, Dubai átszállás, A380, a világ legnagyobb gépe. Ezek így külön-külön is mind nagy dolgok, de így együtt brutál. Emellett szinte el is törpül az, hogy Kínába fogok menni. :D Nem hittem volna, hogy én valaha is fogok ezzel a társasággal utazni, az A380-ast talán gondoltam volna, ha esetleg véletlenül nem a KLM egyik B747-esével ugrom át az Atlanti-óceánt. A Swiss Airlines sem volt egyébként rossz, a másfél órás úton is adtak szedvicset, sütit, meg ihattunk, amit akartunk, a kávé mellett akár sört, vagy bort is választhattunk, úgyhogy az Emirates-nél is hasonlóra, vagy jobbra számítok, a hosszabb úton azért nyilván többet kapunk majd.

Egy szó, mint száz, most, a budapesti felszállás előtt alig 24 órával már tűkön ülök, és visszajött az enyhe ijedtséggel fűszerezett izgatottság, Kína, Emirates, A380, Dubai, uuuuuuuuuuuuriisssssssssshhhhtnnnnnnn, azt se tudom mi lesz, most hagyom el Európát először, jaj mi lesz velem??? :D
Na, de abba is hagyom, mert soha nem végzek a pakolással. Mondjuk hogy aludni hogy fogok, azt nem tudom... :D A következő részt szerintem már az utazás után fogom megírni, esetleg ha lesz szabadidőm odakint, már ott elkezdem, de megosztani úgyis csak itthonról fogom tudni szerintem. Addig is legyetek rosszak, písz, láv, stb...