Brouwer Legkedvesebb Olvasmánya Gépen - BLOG

A közvillanyautóktól kicsit visszatérve a pótkocsi/utánfutó témára, most merüljünk bele egy igazán őrült dologba. Mert az igazi elvetemültség nem az, hogy a mániám miatt megszereztem a C+E kategóriás jogosítványt, és most kamionsofőrként dolgozom. Kiskoromban legózás közben a gyermeki fantáziámnak köszönhetően nem létező járműveket is "megalkottam". A kedvenc alapom az ezerkettes Lada volt, hiszen egyszerű, szögletes formája, és a sok párhuzamos vonala miatt könnyű moduláris részekre bontani, és azokból mást összerakni. Valaki valóban is megcsinálta rövidebbre, meg hosszabbra, utánfutót is csináltak már belőle, sőt, létezik belőle nyerges is, GYÁRILAG. Persze aztán felnőttem, ezek a dolgok meg feledésbe merültek.

Aztán amikor 2014 februárjában hozzájutottam a Trabantomhoz, mint életem első autójához, szinte minden gondolatom körülötte forgott, és ahhoz sem kellett sok idő, hogy rájöjjek, ez is kiváló alapanyag az előbb felsorolt dolgokhoz. Én rögtön egy utánfutóban kezdtem el fantáziálni, magát az autót nem akartam módosítani, egyrészt a hétköznapi használat miatt, másrészt meg az szerintem úgy jó, ahogy van. De nem is volt még akkor vonóhorog a Trabin, és a Google képtalálatokat nézve akkor még csak olyan torzókat láttam, amik csak az autó közepétől hátrafelé eső felét használták fel. Olyan kicsi, zárt utánfutónak meg nem nagyon láttam értelmét, még akkor se, ha kombiból készülne, úgyhogy meghagytam a dolgot a képzeletemben. Egészen addig, amíg nem közeledett a műszaki vizsga, hiszen akkor célszerű vonóhorgot szereltetni az autóra, mert ahhoz is műszaki kell, hogy bekerüljön a forgalmi engedélybe is. Egyrészt találtam új vonóhorgot az autóra műbizonylattal (enélkül nem is lehet levizsgáztatni), másrészt meg találtam a neten egy olyan utánfutót, aminek már láttam értelmét is. Ebben már értelmes méretű beltér van, el tudok feküdni hosszában, és így lakókocsiként is használható. Igaz, hogy ez már jelentősen terheli az autó hátsó tengelyét, de ha már létezik ilyen, és működik, pláne egy kétütemű mögé akasztva, felbátorodtam annyira, hogy megrendeljem postán a vonóhorgot, és műszaki előtt felszereltessem.

2016 február
Ez volt az igazi kezdőlöket, hiszen más értelme nem volt megcsináltatni, mert bár kertes házban lakom, nem építkezek, és nincs szükségem utánfutóra, pláne, ha azt nézzük, ráfutófékkel is csak legfeljebb 400 kg megengedett legnagyobb össztömeget húzhatok a Trabival. Szóval az első lépés pipa, következett az "alapanyag" beszerzése. Én is kombit akartam mindenképpen, ha már az autó sedan, legyen mindkettőből egy. Fizikailag az lett volna a legegyszerűbb, ha egy egyben lévő, működőképes, de forgalomból kivont, ugyanolyan sárga kombit keresek. Aztán miután levágtam az elejét, azt félreteszem alkatrészdonornak, a lyukat befalazom, ráhegesztek egy vonórudat, és már kész is. Ez így szépen is hangzik, de sajnos a magyar bürokrácia ezt eléggé ellehetetleníti, hiszen egy teljesen egyedi építésű, "új" járműről van szó, úgyhogy elég sok papírmunka, és anyagi áldozat kell hozzá, hogy végleges forgalmi rendszám kerüljön rá, a próbarendszámos trükközésnek meg nem vagyok a híve. Így hát inkább egy olyan verzió mellett döntöttem, hogy egy már forgalomban lévő, levizsgáztatott, rendszámos utánfutóra rögzítem rá a karosszériát. 2016 nyarán a netet, vagy inkább a facebook Trabantos csoportjait böngészve jó messziről, Lövőről találtam is egy kívül-belül teljesen lecsupaszított karosszériát, amiről az első fél métert már le is vágták, hogy fotelt csináljanak belőle. Tökéletes alapanyag, ráadásul potom 15.000 Forintot kértek érte. Nosza rajta, elkértem a céges furgont, irány Lövő. A sógorommal meglepve konstatáltuk, hogy az eladóval hárman röhögve felemeltük, de itthon ketten is le tudtuk venni a furgon platójáról, és betuszkoltuk a garázsba. Annak ellenére, hogy már megcsonkították, még így is volt felesleg az elején, mert az orrának csak a felét vágták le, nekem meg csak az A oszloptól hátrafelé kellett, ahol az ajtók kezdődnek. Szóval életem első flexeléseként levágtam a számomra felesleges részt, a kezdői tudatlanságomnak köszönhetően természetesen csiszolókoronggal, ami sokkal vastagabb, így beletelt vagy 3-4 órámba, mire a két rész elkülönült egymástól. Nem baj, legközelebb már ügyesebb leszek (nyilván minden hétvégén kettévágok egy autót csak úgy unalomból). Következő lépésként lemértem a méreteit a kapott formának, úgymint hossz, szélesség, és a (hátsó) tengely ezen belüli pozíciója. Találtam ugyan megfelelő méretű használt utánfutót, de azoknak mind középen van a tengelye, itt pedig egyértelműen adott a sárvédőív, amit elég macerás lenne előrébb helyezni, bár van, aki megtette, én inkább így hagytam, de nem is az egyszerűség miatt, hanem a megfelelő súlyelosztás miatt is.

Na igen, a súlyelosztás...
Mint tapasztalt kamionsofőr, szerintem a legnagyobb hülyeség, vagy inkább veszélyforrás az, hogy az orrnehéz személyautók után jó nagy lakókocsikat, vagy autószállító trélereket akasztanak, amiknek középen van a tengelyük, és a tudatlanok, vagy inkább idióták jó farnehézre pakolják a vontatmányt, hogy ne nyomja le az autó hátulját, meg hátra nem baj, ha kilóg a rakomány ugye. Ennél nagyobb hülyeséget nem is csinálhatnak, mert így az amúgy is orrnehéz vontatóautó hátulját megemeli, és iszonyatosan instabillá teszi a szerelvényt, elég csak egy pici széllökés, kormánymozdulat, vagy csak egy úthiba, és az utánfutó úgy meg tudja rángatni az autó hátulját, hogy magával rántva azt is beborítja az árokba. De nem is kell feltétlenül farnehéznek lennie az utánfutónak, elég ha pont egyensúlyban van, és jó magas vagy nehéz a vontatmány, és több súly van az utánfutó tengelyén, mint a vontató hátsó tengelyén. Az ilyen veszély megelőzésére az a legjobb megoldás, ha határozottan orrnehézre pakoljuk az utánfutót, hogy az autó hátulját lenyomva több súly legyen a hátsó tengelyén, mint a vontatmány tengelyén. Igaz, hogy laikus szemmel nagyon rosszul néz ki, hogy le van nyomva az autó hátulja, de higgyétek el, így jó, így stabil a szerelvény. Sokkal könnyebb dolgunk van, ha az utánfutó tengelye eleve hátrébb van tolva, hiszen így teljesen nyugodtan lehet egyenletesen pakolni, automatikusan előrebillen, és ránehezedik a vonóhorogra. Nem mintha én a Trabiutánfutóval nagy súlyokat akarnék cipelni, de vittem már vele kb egy mázsa tüzifát, és a kígyózásnak a legkisebb jele se volt tapasztalható.

Szóval mindent összevetve inkább teljesen új utánfutót akartam, mert a használtnak eleve kérdéses a minősége, és így eleve olyat rendelhetek, aminek a paraméterei a legoptimálisabbak a célra, és mint új gépjármű, a 4 évre érvényes műszaki vizsga sem utolsó szempont. Le is adtam a méreteket, a kisebb ár, és az egyszerűség miatt úgy beszéltük meg a kereskedővel, hogy maradunk a fék nélküli, 300 kg megengedett legnagyobb össztömegnél (fék nélkül csak ennyit húzhat a Trabi), ebbe belefér az utánfutó önsúlya (125 kg), és a szállított felépítmény is.

2016 június
Amikor átvehettem az új utánfutót, és a 125 kilós önsúlyával hazahúztam a Trabival, annak a súlyát még egyáltalán nem éreztem, a tükörben is csak a pattogó kerekeket láttam. Bence jóbarátommal az üres alvázon hátrébb tettük a tengelyt, ráemeltük a kasznit, és kezdett kialakulni a végleges kép. Persze így jóval magasabb lett az egész a vontatóhoz képest, kicsit olyan megemelt terepjárós feeling jön át, de ugye csak fél terepjáró. Természetesen nem bírtam megállni, hogy elhúzzam egy próbakört, de mivel csak spaniferrel kötöztük oda ideiglenesen a kasznit, félúton egy nagyobb fékezésnél előrecsúszott az egész az alvázon, és a kerék majdnem beleért a sárvédőívbe. Visszaráncigáltam, a spanit jobban meghúztam, és óvatosan hazamentem, aztán fúrtam két lyukat elöl a padlólemezbe, hogy két átmenőcsavarral megerősítsem az ideiglenes rögzítést. Ez az üres karosszéria, vagy inkább csak váz önmagában még semmire se volt jó, mert hiányoztak az ajtók, meg a híres "papírborítás" (ami igazából préselt üvegszálas gyapot, amit duroplast-nak csúfolnak), arról nem is beszélve, hogy az elején a szélvédő alatt tátongott egy óriási lyuk. Egy autóbontóból az ajtókat és a borítólapokat beszereztem, majd mindent egy karosszérialakatoshoz vittem, aki még egy vaslemezzel befalazta az elejét is, valamint bónuszban még hátul is odafúrta/csavarozta a padlólemezt az alvázhoz. Így a külső forma elnyerte a végső alakját gyakorlatilag pár hét alatt, és a rögzítés is elégnek bizonyult. Még azon a nyáron mentem is vele egy komolyabb próbakört Budapest-Balatonszárszó-Kaposvár-Monoszló-Zalaegerszeg-Budapest útvonalon egy laza hét alatt, és teljesen meg voltam elégedve a menettulajdonságokkal. Az út alatt több rendőrautóval is találkoztam, egyik sem állított meg, hogy ugyan már, mi ez, persze nézték ők is. Egy rendőrismerősömet is megkérdeztem, és szerinte sincs semmi baj ezzel, ha az alvázon van a rendszám, és a lámpák is, akkor teljesen jó vagyok, az nem baj, ha négy csavarral rá van rögzítve egy felépítmény. Sőt, egyszer Bence egyik belvárosi költözése során pont rendőrök parkoltak a kijelölt rakodóhelyen, és amikor megkértük őket, hogy álljanak odébb, készséggel megtették. Persze nézték az utánfutót, de semmit nem kérdeztek, csak annyit mondtak, hogy a várakozni tilosnak megfelelően maradjon valaki az autónál.

2018 augusztus
Tulajdonképpen a sikeres megépítés és az egyhetes próbakör után alkalmanként használgattam az utánfutót az elmúlt két évben, "ha már van, használjuk" alapon. Márciusban a Peugeot 407 SW-m is kapott vonóhorgot, így az után is tudtam akasztani, igazán eklektikus képet alkotva. Többször is vittem már benne háztartási gépet, költözztettem is vele, tüzifát is vittem vele, sőt, idén nyáron egy mozgáskorlátozott haverom elektromos kerekesszéke, plusz egy hattagú család kéthetes nyaralási csomagjai is az utánfutóba kerültek, ahogy lementünk a Balcsira. A legnemesebb feladata eddig ez volt, bár pl tavaly nyáron aludtam is benne, de most nyáron is használtuk plusz csomagtartónak, elnyelve több matracot, kertiszéket, sátrakat, stb... Szóval van haszna is, nem csak az őrült önmegvalósításomnak tettem eleget. :)

Ami a megjelenését illeti, az 2016 óta nem nagyon változott, színekben eléggé eklektikus, mivel az egyes borítóelemeket/ajtókat más-más Trabikról szereltem le a bontóban. Azóta nem sok időm volt vele foglalkozni, de mivel ez a saját hobbiprojektem, az égvilágon semmi sem sürget. Ha egyszer festésre kerül sor, természetesen ugyanazt a sárga színt fogja kapni, mint a vontató, hogy passzoljanak egymáshoz. Viszont mivel nem a saját felfüggesztésén van, hanem egy utánfutó alvázára van rakva, ezért ugye sokkal magasabb. És ugyan kapott körbe ilyen utánfutós helyzetjelzőket, a hátsó lámpák és a rendszám az alvázon van, a karosszérián a lámpák helye vakon mered a semmibe. Emiatt kicsit hülyén néz ki, de legalább jogilag nem lehet belekötni. Műszaki vizsgára elvileg le kellene venni a karosszériát, de az úgyis csak két év múlva lesz, és igazából már azt fontolgatom, hogy mégiscsak nekivágok a hivatalos lepapírozásnak, de ezen még úgyis van időm gondolkozni.
A belseje is még teljesen kibelezett állapotban van, a belső borítást kell majd pótolni, és a padlólemez immáron értelmetlen domborzatával is célszerű lenne kezdeni valamit (mélyedések a kivett ülések lábtereinél, illetve az eredeti hátsó kerékfelfüggesztés miatti kimagasodások).

Szóval jelenleg itt tartok, folyt köv, ha történik valami. :)